A családi vállalkozásként működő céget 15 évvel ezelőtt alapítottuk. Az elmúlt években sikerült komoly üzleti kapcsolatrendszert kiépítenünk a héjas dió és mandula értékesítés területén.
Bemutatkozás
A tulajdonviszonyok változásával a társadalmi igényeket a szövetkezetek, a családi- és a társas gazdaságok elégítik ki, melyek egyre inkább felértékelődnek. Ilyen családi- és egyben társas vállalkozás a Négy Cédrus Kft.
Képgaléria
Ha szeretné megtekinteni az ültetvényen található dió és mandula fákat, nézze meg a galériában található fotókat, képeket!
Kapcsolat
Amennyiben a termesztéssel, eladással, illetve a terményekkel kapcsolatban kérdése merül fel, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot! Minden felmerülő kérdésre igyekszünk a lehető leghamarabb kielégítő választ nyújtani.
A manduláról
A mandula feltehetően Közép-Ázsia vidékéről, Mezopotámia és Észak-Perzsia területéről származik. Az ókori történészek nevezték el a mandulát görögül amygdalos-nak. A magyar mandula szó valószínűleg az olasz mandorlo-ból származik. Hazánkba feltételezhetően a rómaiak hozták magukkal fogyasztásra és termesztésre.
A XV. században Janus Pannonius (1434-1472) pécsi püspök (1459) említi a mandulát „Egy Pannóniában nőtt mandulafáról” című latin nyelven írt költeményében. Magyar nyelven először az egri püspökség 1493-96-os évre vonatkozó számadásaiban olvashatunk a manduláról, de ekkor még „Mondola” néven említik.
A mandula magbelének táplálkozási értéke kiemelkedő. A 94%-os szárazanyag-tartalom egyharmadát fehérjék teszik ki, de magas a keményítő-, cukor- és B-vitamint tartalma is. A biológiai értékét nagymértékben növeli, hogy jelentős mennyiségben tartalmaz antikarcinogén anyagokat (pl. E-vitamin és proteáz inhibitorok). Napjainkban ezek az anyagok a rákos megbetegedések kialakulásának megakadályozásában, kutatási eredményekkel is alátámasztva kiemelkedő fontosságúak.
A dióról
A dió szintén Ázsia területéről származik, géncentruma feltehetően Perzsia, ezért az ókori görögök „perzsa dió”-nak nevezték. Történelmi tudásunk alapján feltételezhetjük, hogy az Ural hegység lábától délre vándorló magyarok kapcsolatba kerültek más vándorló népekkel. Ezen népek által élelemként begyűjtött magok között lehetett a dió is. Mivel a kultúrák és a szokások keveredtek, elődeink már a vándorlásaik alatt megismerték a vadon termő diót.
A középkorban és napjainkban sok gyümölcs állatok által jutott el nagyobb távolságokra. A népi szájhagyomány alapján az a legjobb dió, melyet a varjak terjesztenek, mivel a nagyobb és könnyen feltörhető gyümölcsöket kedvelik és potyogtatják el. Akár így is eljuthatott hazánkba e „királyi gyümölcs”, de pontosan következtetni lehet a dió őshonosságára a mai napig fellelhető hely- és községnevekből is pl. Diós, Diósviszló.
Egyet azonban teljes bizonyossággal állíthatunk: a dió szerves része a magyar gasztronómiának, hiszen elképzelhetetlen a Karácsony diós bejgli nélkül, igazi magyar sütemény a zserbó szelet és gondoljunk csak a gőzölgő aranygaluskára. Természetesen nem feledkezhetünk meg a dió kiváló táplálkozási értékéről. Legnagyobb része lipidek és fehérjék, de tartalmaz E-vitamint, folsavat, magnéziumot, vasat, káliumot, valamint a cukrok közül glükózt és szacharózt. Kedvező élettani hatása azonban elvitathatatlan.